BIELEK GÁBOR
Bielek Gábor 1930. február 3-án született Budapesten. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte 1948 és 1953 között. 1953. június 7-én Szegeden szentelték pappá. Káplánként szolgált 1953–54-ben Derecskén, 1954–55-ben Csanádapácán, 1955–59-ben Orosházán, 1959–60-ban Békéscsaba I. számú plébániáján. 1960–61-ben Kórósszigeten volt lelkész, majd 1961 és 1963 között Csanádpalotán és egyben Kövegyen is, 1963–64-ben Debrecen III. számú plébániáján tevékenykedett káplánként. 1964–70-ig Komádiban volt lelkész, majd 1970 és 80 között Békéscsaba I. számú plébániáján káplán. 1980 és 1990 között Gyulán, majd 1990-től 2011-ig a békéscsabai Jézus Szíve-plébánián szolgált plébánosként. 1980-tól püspöki tanácsos, 1984-től a Szűz Máriáról nevezett gyulamonostori címzetes apát.
Forrás: Szeged-Csanádi egyházmegye
Békéscsabai katolikus családlexikon (1750-1895)
(A könyv Laurinyecz család történetéről szóló része)
LAURINYECZ NEMZETSÉG
Békéscsaba katolikusságának egyik legősibb, az egyház életében mindig jelentős szerepet vivő családja. A nemzetség fogalmát az 512 fos létszámmal érdemli ki. Bozók és Unyatin. Az 1772. évi nagy betelepítés előtt Lavrintz néven a Hont megyei, fent jelzett két helységben éltek. Tudjuk, hogy a törökök alól történt felszabadulás után csökkent a haderő létszáma, igen sok katonát leszereltek. Ezek jelentős része szolgálati helye közelében telepedettbe. Ilyen telephely lett a Bozók vára közelében, az egyházi birtokhoz tartozó Unyatin, de jutott belőlük a központba, Bozókra is. Jobbágyok, földművesék lettek. A lakosság megélhetése szerény volt, a népsűrűség magas. A közelben történt 1717-ben a toborzás, az Alföld törököktől már felszabadult területére, a hívás azonban csak az evangélikusokhoz szólt. Ebben az időben a buzgó katolikus "- Harruckern János György erről a területről néni fogadott katolikusokat, nehogy" az egy helységben lakó különböző vallású lakosok közt felekezeti villongás törjön ki. Úgy tűnik, hogy ekkor még a földek egyházi tulajdonosa sem szívesen engedte volna el népét. Az 1717-es évtől ezért kerülhettek csupán evangélikusok a katolikus lakta, terület szomszédságából Csabára. Néhány család és személy a katolikusok közül ekkor evangélikus lett, hogy ide telepedhessen. Szökött jobbágyként nevet is változtattak. Békéscsabán is van ősi evangélikus család. amely Unyatinra emlékeztet minket: az Unyatinszki família, de ők már Pest megyéből költöztek ide.
Csabára költözés
1770-től Mária Terézia urbáriumával kapcsolatban az egész országban nagy földrendezések voltak. Az eddig részben, szabadon megválasztott jobbágyi fölterületek, helyét pontosabban meghatározták. Ennek következtében Csaba határában nagyobb földterület felszabadult, lehetett ide nagyobb létszámú telepest hozni. Budinszky plébános felvidéki jezsuita ismeretsége révén legális telepítés történt a bozóki egyházi uradalomból, és környékéről is. Megművelendő földterület az akkor Szentmiklósi-pusztának nevezett területen alakult. A mai kétsopronyi terület akkor még a Szentmiklósi-puszta megjelölést viselte az írásokban.
Kézenfekvő az lett volna, hogy ott alakuljon az újonnan betelepültekből — akik eleve egy tájról jöttek és rokoni kapcsolatban álltak — egy új katolikus község. Az uradalom nem engedte, hogy ott, az ő földterületén lakóházakat építsenek az új jobbágyai, hanem a mai Szarvasi úr kétoldalát osztott házhelyeket az új lakosoknak. Így lettek csabaiak a bevándorlók, és így lett az ősi Csaba két vallásé.
A Laurinyecz család névváltozása
Eme bevándorlók között voltak a Lavrintz család tagjai is. De hogyan lettek itt, Csabán a Lavrintzekből Laurinyeczek? Menjünk vissza az ősökhöz, a kezdetekhez. Az első Lavrintz keresztelés 1775. szeptember 28-án történt. Egy kislányt kereszteltek Mária névre, akinek apja Lavrintz Jakab volt, anyja neve Katalin.
A családnevet az évek során írták: Lavrincz, Laurint, Laurintz, Lavrinc, Lanrentz jelöléssel. 1804—1809 között néhány alkalommal jelenik meg a Laurinecz név. Némelyek az „a” betűt „á”-nak írták.
E beírásoknak azért lesz nagy jelentőségük, mert ebből fejlődik ki a család ma is használt neve. Valószínű, hogy a magán érintkezésben, közéletben már ezt a nevet használták, de a hivatalos névátírás még nem történhetett meg. Maradt túlnyomóan a Lavrintz név.
Az ősi név megváltoztatása Kovács János megyei táblabíró és esperes nevéhez fűződik. 1844. november 1-én foglalta el a csabai plébániát. Ő nem tanuk meg szlovákul, de a hívei ennek ellenére nagyon szerették. Gyönyörű szép énekhangja volt. 1862. december 19-én szentelte fel az új gerendási templomot. Azért ő, mert csabai plébánosként a gerendási hívek plébánosa is volt. A zord idő következtében a hosszú szentelési szertartáson meghűlt, és 1863. január 11-én meghalt. Sírja, szép obeliszk, ma is áll a Szarvasi úti temetőben, míves ráccsal körülvéve. Ö, amint csabai plébános lett, hívei családi nevében változtatásokat eszközölt. De egyik névben sem annyit, mint az ősi Lavrintz névben. A régi név magyarabb hangzású volt, az új Laurinyecz név szlávosabb. Mindkét név gyökere a Lőrinc keresztnév. Alig egy hónappal az idejötte után a plébános 1844. december 18-án keresztelte meg az első Lavrinyetzet a Mihály névre, akinek atyja Mihály, anyja Rohoska Katalin volt, az apa foglalkozása földesgazda.
A névváltoztatás nem ment egyszerre, eltartott egészen 1861. április 1-ig. Tehát 16 és fél év kellett ahhoz, hogy a család minden tagja az új nevet használja, és a Laurintz név teljesen megszűnjék. A család nevét írták: Lavrinyetz, Laurinyctz, Lavrinyecz, Laurinyecz névvel. Az „a” betűre némelykor vesszőt is tettek. Az általános a Laurinyecz lett. Közben névmagyarosítások is történtek, amelyek az 1895 előtt szülötteket is érintették. Új nevek: Csabai, László, Lovas.
A család szerepe
Az egyházközség életében vitt szerepüket megvilágítja az, hogy 1878-ban a régi templom új, Páduai Szent Antal főoltárképét, négy Laurinyecz testvér készítene 800 forintért. Lehetséges, hogy ez a búcsúk alkalmával hordozott Antal-kép.
A család nevének értékét még inkább növelte a Szarvasi úti temetőkápolna és harang. Az építtető Laurinyecz György volt. Abban a korban épültek azok a temetőkápolnák, amelyek által kialakultak az új temetői központok. Gondoljunk a Ligeti temetőben, 1884-ben épült kápolnára. Az építtető ott Beliczey Júlia Karassay Istvánné volt. A Gyula németvárosi temetőkápolna is ekkor épült, pár évvel a csabai előtt.
A nagyváradi püspök, akihez Csaba és Gyula is tartozott, az ilyen temetőkápolna építését csak akkor engedélyezte, ha annak fenntartásáról is gondoskodás történt. Az építtető Laurinyecz György, a csabai kápolna javára ezért tett alapítványt. A toronyba ő készíttette a harangot, amely már mindenkit elsirat, aki abba a temetőbe kerül. Azóta — sajnos — ellopták. A temetőkápolna jelentősége azzal is megnőtt, hogy a mai korban a ravatalozás ebben a kápolnában történik. E kápolnát 1894. november 1-jén áldották meg.
A családnak az ilyen és egyéb nagylelkű adományok és létesítmények révén nőtt a tekintélye. Ma is, ha a nagy létszámú családokat említik a katolikusoknál, elsőnek a Petrovszkiakat és rögtön utánuk a Laurinyeczeket hozzák fel példaként. Pedig ez utóbbi család csupán a fele a Petrovszki família létszámának.
Laurinyecz—Petrovszki kapcsolat A Laurinyecz—Petrovszki név összekapcsolásának az igen erős vérségi kapocs is oka. Az 512 Laurinyecz kereszteltnek anyja közül abban az időszakban 75-nek az édesanyja Petrovszki volt. Ez közel 15 százalék. Az első Petrovszki anyáról 1795-ben olvashatunk, az ő neve Ilona volt, az apa pedig Mátyás, az egyház gondnoka.
A rokonok közti házasság is elgondolkodtató. A múlt század második felében, 1879-től kezdve tíz Laurinyecz keresztelt édesanyja szintén Laurinyecz nevű volt.
A Laurinyecz feleségek túlnyomó többsége a 18. században betelepült katolikus családok leánya. A 19. században Sáros megyéből és Galíciából származó, ide betelepült leányok nevével alig találkozunk. A család nevének egyetlen emlékneve (nem csúfneve) dokumentálható: a Kutyik. 1788. július 25-én született János, akinek atyja Mátyás, anyja Dorottya volt. Az anya nevét 1796-ban tünteti fel a matrikula Kutyik néven. Ez ősi csabai család volt, de eltűnt. A már fentebb említett Kovács János plébános alatt a Kutyik megkülönböztetés ismét, előkerült.
Keresztnevek statisztikája 1750 - 1895