Sebestyén (Szigeti) ág.

Ők is jelentős polgárok voltak Gyula városában.
A családunk két ágon is csatlakozik a Sebestyénekhez. Anyai nagymamám Sebestyén Erzsébet volt, ebből a családból származott. Apai nagymamám Góg lány volt, a gyulai Gógok közül is többen házasodtak ezzel a családdal. A gyulai Sebestyén család történetét már az 1800-as években is kutatták.

"A címeres nemeslevelet Sebestyén Mihály és általa neje Cseh Erzsébet, és fiai Mihály és János, nem különben vérrokonuk Szigethy István kapták I. Leopold királytól 1659. aug. 5-én Bécsben. Az 1660. febr. 3-án, bocskói Bocskay István főispán elnöklete alatt Zemplén vármegyében Zemplén mezővárosában tartott tisztújító közgyűlésen kihirdettetett. [Kempelen Béla: Magyar nemes családok 10. kötet: 118. - 119. oldal]: 1725-ben dec. 25-én ugyan ezen címeres levelet Bihar vármegye közgyűlésén a nemesi vizsgálat alkalmával Szigethy János saját nemessége igazolására mutatta fel a megye főjegyzője Bakay István által, mint ezt az oklevél hátára jegyzett feliratok bizonyítják. A nemesség szerző I. Mihály fiának, II. Mihálynak egyik fia Albert Békés megyébe Gyulára telepedett le, és ott haláláig uradalmi szolgálatban állt. Meghalt 1750-ben korának mintegy 50. évében. Fia I. Mátyás 1801. és 1804-ben Gyula város főbírája, 1808. dec. 5-én Bihar megye törvényszéke előtt per útján igazolta nemességét. Meghalt 1830-ban. Ennek egyik fia II. Mátyás 1827. és 1842-ben szintén Gyula város főbírája, az 1848/9. és 1861. évi országgyűlésen Békés megyei képviselő volt, ő az eredeti címeres levél, s családi okiratok őrzője. A család római katolikus vallású, és a dédunokák Gyulán megközelítik az ötven számot.\”

Sebestyén Péter bácsi (Csorvás, 1903. május 05 - Békéscsaba, 1994. augusztus 22.) 1941-ben írt a Gyulai Városi Múzeumnak levelet, melyben érdeklődött az oklevél iránt. Azt a választ kapta, hogy valóban megvan az oklevél, de nagyon rossz állapotban. Viszont a múzeum igazgatója megírta, hogy az 1883-84. évi múzeumi évkönyvben hol található róla információ. 2019-ben lemásoltam, s az ominózus dokumentumban a "D) Sajtóművek és okmányok" című részben, az 169. oldalon a 24. tétel alatt a következő szöveg szerepel [eredeti helyesírással]: 24. Sebestyén István gyulavárosi képviselő és tanácsos, Szigethi Sebestyén Mihálynak I. Leopold m. krály által 1659-ik évi augusztus hó 5-én bőrhártyán kiállított kék, fehér és sárga színű zsinórról függő eredeti nemes pecsétes levelét, ármálisát megőrzés végett - szíveskedett muzeumunk részére ajándékozni, illetve megküldeni."

• ↗ Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez, 1916. január-december (22. évfolyam, 1-4. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
• ↗ Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok / 9-kotet / Sebestyén (szigeti)

Sebestyén család - Tázlár - Bócsa.

Tulajdonképpen a Sebestyén családhoz kapcsolódik a történet, de idáig abban a hitben éltem, hogy Zalai nagyapámhoz. A gyermekei mind más vidéken éltek, így a két idős szülőt Anyánk gondozta. Iskola után "kötelességünk" volt bemenni Nagytatáékhoz megnézni, mit kell segíteni nekik. Esténként a gangon, Nagyapánk pipára gyújtott, néha megengedte, hogy mi gyújtsuk meg, sőt a dohányt is mi vágtuk fel, miután begyakoroltatta velünk diófa levélen. Ha rossz idő volt, bent a konyhában a sparheltből kiszűrődő pici fény mellett hallgattuk a történeteket (villanyt nem volt szabad gyújtani, az nem azért van ám, a szó sötétben is terjed). Többször szó volt róla, hogy mentek Soltvadkertre lovaskocsival rokont látogatni, három napig tartott az út, egy oda, egy ott, egy pedig haza. Hatvan egynéhány év telt el azóta, most derült számomra fény, hogy miért is mentek oda. A Sebestyén nagymama nagyapja Sebestyén Mátyás (Gyula, 1837. 01. 10. - Soltvadkert, 1911. 04. 22.) költözött oda családostól. György fia Tázlár község rendőre volt, a család nagyobb földbirtokkal rendelkezhetett (?) a Vadkerthez közeli Tázláron, illetve a hozzá tartozó Bócsa pusztán. Hat felnőtt gyermek közül öt ott alapított családot. Így megkaptam a választ a gyerekkorom óta bennem motoszkáló kérdésre, miért mentek oda lovaskocsival, kik a vadkerti rokonok.