LAURINYECZ ISTVÁN GYÖRGY
Laurinyecz István György honvéd.
Nagyapám gyermekei közül senki sem a mezőgazdaságból próbált kizárólag megélni. Minden gyermek, polgári iskolát végzett, Terézia kivételével szakmát is tanult. Apám, a legidősebb kereskedő, húga Mária Margit és István György szabó lett. Legfiatalabb leány Terézia Rozália nem tanult szakmát, ahogy mondogatta, Ő "parasztizálni" akart.
Tragédia a családban: Laurinyecz István György (Csorvás, 1921. 10. 10. - Ismeretlen, ~1944) a II. VH-ban fogolytáborban hunyt el. Az egyik utolsó tábori posta levelező lapon ezt írta 1944. augusztusában: "Már csak 25 km-re vagyunk otthonról." Hogy ez az "otthonról" pontosan mit jelentett, csak találgathatjuk. Augusztus 26-án már azt írta, hogy 1600 méter magasan táboroznak, 17-én pedig már dér van. Tehát, nagyon valószínű, a Kárpátokban került hadifogságba. A békéscsabai 19. gyalogezred 19/III. orosházi székhelyű alakulat, zászlóaljában volt a fronton, a zászlóalj parancsnokság "közelében" szabóként szolgált, némely tábori levelezőlapon utalt erre. Végül fogságba esett, még nem tudom hol volt hadifogoly táborban, egy újkígyósi fogolytársa hozta haza a hírt, meg a megmaradt értéktárgyait (óráját, jegygyűrűjét, stb). Elmondása szerint vérhasban, szörnyű kínok között hunyt el. Szegény Nagymamánk soha nem volt hajlandó holttá nyilváníttatni a kisfiát, állandóan azt hajtogatta, hogy az Ő Pistikéje valahol a nagy Oroszországban él!
Kutatás újabb eredményei:
Oroszország átadott sok hadifogolytábori dokumentumot Hazánknak. Ezekhez némi korlátozással ONLINE hozzáférhetünk. Az úgynevezett "GULAG" rövidítéssel emlegetett fogoly- és "átnevelő" táborokat jelenti (Glavnoje Upravlenyije LAGerej).
A II. Világháború során fogságba esett magyar katonák jó része is ide került (már aki túlélte a szállítást). A GULAG táborok az egész Szovjetunió szerte létesültek. A hadifoglyokat az ún. GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága, Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Intyernyirovannih) tartották fogva.
Forrás: NEB kiadványok 82. oldal.
Részlet a 183-as hadifogolytáborról írt visszaemlékezésekből:
"A táborbeli állapotokba bepillantást nyerhetünk, ha elolvassuk a 183-as számú Minszk megyei Novij Boriszov-i tábor parancsnoka 1945. április 21-i, első negyedévi jelentését, amelyben többek között a következőket írta: „A láger két részből áll, amely 11 ezer ember befogadására alkalmas. A láger egyes számú részlegének vízellátása úgy történik, hogy a hadifoglyok a Berezina folyóból hordókban hordják a vizet. […] A láger az első negyedév folyamán nem kapott burgonyát, sem zöldségfélét. Még nagyobb fennakadások vannak a betegek hússal, cukorral és tejtermékkel való ellátásában. […] A negyedév alatt összesen 3547 fő érkezett, 169 fő távozott, 2262 ember meghalt. […] A beérkező kontingensek túlnyomó többsége a súlyos hasmenések miatt legyengült stb. A lágernek nincs megfelelő egészségügyi személyzete, és a meglévők többsége is képzetlen. […] A flekktífusz behurcolása miatt a lágert folyamatosan kell fertőtleníteni. […] Mivel a láger nem tartozik speciális katonai kórházhoz, és nincs rá lehetőség, hogy a betegeket kórházba küldjük, a lágernek nem áll módjában hatékony orvosi ellátásban részesíteni minden súlyos beteget. […] A negyedév folyamán a terv szerinti 52 500 normanap helyett 36 864-et teljesítettek. Noha a ledolgozott napok számát tekintve nem teljesítették a tervet, az összkitermelés mégis megközelíti a tervezettet.
...
A KGB boriszovi városi osztály vezetője még 1990-ben azt a tájékoztatást adta, hogy a láger egykori temetőinek helyét beépítették és a tetemek újratemetéséről nem maradtak fenn adatok.
A másik két temetőt, ahová az 1673 számú rabkórházban elhunytakat temették, még 1953-ban megsemmisítették. Az egyiket barbár módon: átadták a boriszovi katonai helyőrség számára lőtérnek. A BSZSZK belügyminisztériuma és a Minszk megyei belügyi főosztály munkatársai által 1953. január 2-án felvett jegyzőkönyv rámutatott: a temető teljesen le van rombolva, a föld színével egyenlő. Ha helyre is állítanák, a lőgyakorlatok során alkalmazott minden óvintézkedés ellenére is óhatatlanul elpusztulna...."
Források:
- NEB kiadványok 82. oldal
- A <<MALENKIJ ROBOT>> DOKUMENTUMOKBAN 57. oldal